34.

Hamar elaludtunk, ám az éjszaka közepén felébredtem. Halkan kimentem a konyhába, hogy igyak egy kis kakaót, ez most gyerekesnek tűnhet, de már kiskorom óta segít megnyugodni és elaludni ilyen esetekben. Miután elszürcsöltem a forró italt, elmosogattam és elpakoltam. Kicsit még éreztem a bor hatását magamon, de nem bántam. Kitudja, hogy milyen hangulatom lenne, alkohol nélkül, ha így is a hiszti roham kerülget. Nagyon csendesen mentem vissza a szobába, ám Peti így is megébredt.

- Mi a baj? – kérdezte, amikor meg látta, hogy nincs minden rendben.

- Kicsit ideges vagyok, meg van min töprengenem. Aludj csak.

- Jajj, kiscsaj, gyere ide – nyújtotta felém a kezét, amit én készségesen el is fogadtam. Magához húzott és megölelt. – Minden rendben lesz, tudod, hogy Krisztián milyen hisztis tud lenni néha. Holnapra megbékél és minden ugyanolyan lesz, mint régen – vigasztalt Peti.

- Köszönöm, hogy itt vagy mellettem.

- Ugyan, ez a barátok dolga – örültem, hogy megismerhettem egy ilyen embert, akivel ilyen jóba lettünk. Tudtam, hogy számíthatok rá és ő is tisztában volt vele, hogy bármikor támaszkodhat rám. Még többször felébredtem az éjszaka folyamán, de Petinek mindig sikerült megnyugtatnia. Reggel annyi erőm sem volt, hogy kinyissam a szemem. Peti még mindig szorosan megához ölelt.

- Köszönöm az estét – suttogtam a fülébe. Tudtam, hogy, ha ő nem áll mellettem, akkor irtózatosan nagy balhét lecsapok. Legutóbb a laptopom bánta, mikor összevesztem még annak idején Ákossal.

- Tudhattam volna – hallottam egy hangot az ajtó felől. Olyan sebességgel fordultam a hang irányába, hogy még a nyakam is belefájdult. Krisztián arcán mérhetetlen düh uralkodott. Zita pedig megszeppenve állt mögötte, gondolom, ő engedte be. – Hihetetlen vagy! Először Ákos, most meg Peti. Én meg nézzek el neked mindent. Olyan hülye vagyok, ide jövök bocsánatot kérni, erre egy másik sráccal talállak az ágyban.

- Krisztián várj, félreérted.

- Ó, persze. Már megint én értem félre. Akkor marha vagyok, én, szeretlek, te meg megcsalsz fűvel-fával.

- Haver, állíts le magad. Kicsit kezd eldurvulni a helyzet. Tényleg nem az a helyzet, mint aminek kinéz.

- Jajj, te meg csak ne szólj bele. Soha nem láttam még ekkora álszent embert, mint te vagy. Előadod, hogy milyen jó barátok letettek, közbe meg végig csak az járt az eszedben, hogy miképp tudod elvenni tőlem. Szánalmasak vagytok mind a ketten – Krisztián szeme villámokat szórt. Bennem pedig fokozatosan ment felfele az a bizonyos pumpa. Hihetetlen, hogy milyen dolgokat talál ki, hogy miket vág a fejünkhöz.

- Azt se tudod, hogy miket beszélsz. Elhiszem, hogy rossz napod van, de ez nem megoldás. Ezzel csak azt éred el, hogy Dorka is megharagszik rád még pluszba és ő se áll majd melletted, mikor szükséged lenne rá – próbálta meg Peti lenyugtatni. Fantasztikus, hogy milyen nyugodt maradt. De mondandója, csak úgy hatott, mint tűzre az olaj.

- Most is szükségem lenne rá, de ő még is veled hetyeg.

- Akkor most lett elegem belőled Éder Krisztián! Akkor gyere vissza, amikor normálisan tudsz velem, rólam beszélni.

- Most meg legyél még te felháborodva – vágott vissza majd elviharzott. Nem sokkal később hallottam, ahogy nagy kerékcsikorgatás közepette elhajt.

- Sajnálom, hogy ennyi gondot okoztam – kért elnézést Peti.

- Ugyan, hagyd, nem a te hibád. Hálás vagyok, hogy itt voltál mellettem. Krisztián pedig csak ideges, remélem, ha lehiggad, akkor megkeres és el tudunk beszélgetni nyugodtan, mint két felnőtt ember, nem úgy, mint az előbb. Ez olyan volt, mintha a 16 éves énemet hallottam volna. Semmi kedvem ma a munkába menni, általában imádom, de most tuti ki fogok borulni valami kis apróságon.

- Akkor be se menj, elmegyünk vásárolni – javasolta Peti.

- Remek ötlet – mosolyodtam el. – Viszont, ha nem megyek be, a főnököm felnégyel és nincs szükségem arra, hogy a mai naphoz ráadásként egy kirúgás is társuljon – mondtam, miközben a szekrény elé léptem. Tanácstalanul álldogáltam előtte egy ideig, majd egy fekete csőfarmer és egy pántnélküli kék top mellett döntöttem. Elmentem a fürdőbe készülődni. Fogat és arcot mostam.  Enyhe sminket raktam fel, a hajamat pedig csak kifésültem. Felkapkodtam magamra a ruháimat. mire visszaértem a szobába, Peti már felöltözve ült az ágyon. Beledobáltam a táskámba a szükséges dolgokat és elcsomagoltam a laptopomat is. Mikor már mindennel kész voltam, fújtam egy keveset magamra a kedvenc parfümömből.

- Bármi van, hívj. Minden helyre fog jönni, ne aggódj – ölelt meg Peti búcsúzóul.  Felvettem a fekete magassarkúmat, a vállamra kaptam a táskákat. Még írtam gyorsan egy cetlit Zitának, hogy ebéd a hűtőben. Beszálltam az autóba és már indultam is. Sikeresen elkaptam az összes piros lámpát és a legnagyobb dugót.  Mikor végre beértem az irodába az asztalomon egy kupac papír várt. Nagyot sóhajtottam, majd nekiláttam a dokumentálásnak. Sikeresen eltűntettem a papírhalmaz felét, amikor megcsörrent a telefonom, ismeretlen számról hívtak.

- Halló, Fehér Dorka – mutatkoztam be. 

- Szia, Orsi vagyok – szólt bele egy ideges női hang. – A Kölyöknek balesete volt és most kórházban ápolják – hadarta el egy szuszra.