33.

- Mi történt? – kérdezte izgalommal kevert ijedtséggel.

- Állítólag Peti látta Zitát egy másik sráccal csókolózni – vázoltam fel röviden a helyzetet.

- Ne, komolyan? – csodálkoztam, mert Krisztián hangjában nyoma sem volt a meglepettségnek, amire számítottam.

- Te tudsz valamit, amit én nem – állapítottam meg. A gyanúmat pedig csak erősítette, hogy Krisztián meg sem próbálta tagadni, csak lehajtotta a fejét, mint aki valami rosszat csinált. – Könyörgöm, avass be, mert megőrülök – kezdtem egyre inkább összezavarodni, amit nagyon nem szeretek.

- Az egész úgy kezdődött, hogy Tomika nagyon berúgott egy buliba, szinte önkívületi állapotba került és egy lánnyal ment haza. Összeálltak, mint két kicsi legó – próbálta meg elviccelni a történetet, de mikor látta, hogy egyáltalán nem fogok nevetni, folytatta. – Másnap reggel, mikor Tomika felébredt, nagyon rosszul érezte magát és épp fel akarta hívni Zitát, hogy elhívja megbeszélni a történteket, amikor Zita betoppant és meglátta a csajt. Úgy tűnt, hogy minden rendben van, megbocsájt Tomikának. Ám ez csak a vihar előtti csend volt. Zita kieszelt egy tervet. Vissza akart vágni Tomikának, ám túl jól sikerült a dolog és azóta is találkozgat titokban a másik sráccal – hirtelen túl sok információt kaptam, ami feldolgozásra szorult. Csak egy kérdést tudtam oda lökni Krisztiánnak, aki idegesen fürkészte az arcomat.

- Én erről miért nem tudok?

- Nem akartalak még ezzel is terhelni. Ideges voltál a munka miatt, Ákos is rátett egy lapáttal, nem akartam, hogy még ez is rajtad csattanjon – magyarázkodott. Én közben behajtottam az utcánkba és leparkoltam a ház előtt.

- Van még valami, amiről tudnom kell? – érdeklődtem, miközben leállítottam az autót és Krisztián felé fordultam.

- Hát, ha már így rákérdeztél, van.

- És mi lenne az? Kérlek, ne kelljen, mindent harapófogóval kihúzni belőled.

- Az egész ügy pikantériája, hogy Tomika kalandja, beállított a minap azzal, hogy terhes.

- Jézusom, ugye ezt Zita nem tudja? Valószínűleg végérvényesen elmenne a kedve az egésztől, félek, hogy ő is rossz útra téved, mint annak idején én.

- Nem, dehogy, ezt rajtam és most már rajtad kívül senki nem tudja. Nem irigylem Tomikát, fiatal még egy babához, hisz még ő is olyan, mint egy gyerek. Én se tudnék még elképzelni az életemben egy gyereket – fejtette ki a véleményét. – Jól vagy? – kérdezte, amikor látta, hogy percek óta csak bámulok a semmibe.

- Aha, csak ez most túl sok egyszerre. Menjünk be, azt hiszem, ezt tisztáznunk kell velük. Nem jó ez így, hogy mind a ketten abban a hitben vannak, hogy minden rendben, közben pedig egyáltalán nem így van – kiszálltam a kocsiból és elindultam a csomagtartó felé. Kivettem a táskákat és elindultam befele.

- Mégis hogy tervezed ezt az egészet? Csak úgy letámadod őket?

- Nem, majd vacsora után valahogy szóba hozom, de most csináljunk úgy, mintha nem tudnám – mondtam, miközben kinyitottam az ajtót. – Sziasztok! – kiabáltam be, amikor láttam, hogy Tomika cipője is ott van a többi között.

- Hahó – jöttek elő vidáman a szobából. Összeszorult a szívem, tudván, hogy nekem kell véget vetnem ennek az idilli állapotnak. Az ő érdekük is, hogy megtudják az igazságot és ne kelljen álomvilágban élniük.

- Segítsünk főzni? – érdeklődött kedvesen Zita.

- Nem kell, köszi. Ennyien nem férünk el ebben a kis konyhában – feleltem a kelleténél kicsit bunkóbban. Zita nem értette a reakciómat, csak értetlenül nézett. Krisztián nyugtatóan mögém lépett és megsimogatta a vállam. Nem tehetek róla, kicsit besokalltam.  Amúgy is a világ legundorítóbb dolgának tartom, ha valaki megcsalja a „szerelmét”. Most pedig pont nekem kell elintéznem egy ilyen helyzetet. Zita láthatta, hogy nem épp rózsás a hangulatom, ezért Tomikával az oldalán visszavonulót fújt. – Neked is mi a problémád? – kérdeztem ingerülten, amikor megláttam, hogy Krisztián duzzog valamin.

- Semmi, csak nem értem, hogy miért kellett áthívni Petit, amikor úgyis tudod, hogy egy csomó ideig nem lehetünk együtt kettesben.

- Azért, mert a legjobb barátom. Nem értem, mi a baj ezzel. Én sosem szólok egy szót sem, amikor elmész nélkülem a haverjaiddal. Sehova nem megyek, csak elhívom az egyik, sőt egyetlen barátomat vacsorázni a lakásomban és már is hisztizel. Komolyan, néha olyan, mintha nem a pasim, hanem a fiam lennél – támadtam neki.

- Lehet, hogy gyerekes vagyok, de én legalább megpróbálok tenni valamit ezért a kapcsolatért. Engem még sose kaptál rajta az exemmel – szólt vissza Krisztián, ám ezzel az utolsó mondatával kihúzta nálam a gyufát.

- Ezt igazán nem kellett volna felhoznod. Tűnj el – kiabáltam a dühtől eltorzult hangon.

- Szíves örömest – mondta és már rohant is kifele. Meg volt az első komolyabb veszekedésünk is. Hihetetlen, hogy egy semmiség miatt robbant ki. Legalább mindkettőnk megszabadult az elfojtott sérelmektől. Az idegesség nem sokára könnyek formájában tört elő. Hallottam, hogy kopognak, sejtettem, hogy Peti az.

- Bújj be – próbáltam meg mosolyogni, de a hangomon hallatszott, hogy nincs minden rendben. Peti nem kérdezett semmit, csak leült mellém és megölelt, amiért nagyon hálás voltam.

-Elmeséled? – kérdezte határtalan kedvességgel, miután sikerült egy kicsit megnyugodnom.

- Semmi különös, csak sikerült összevesznem Krisztiánnal. Igazából nem rá voltam dühös, csak az egész rajta csattant. Viszont megint szóba hozta azt az egész Ákos-ügyet és elég érzékenyen reagáltam rá. Elküldtem.

- Nyugi, túlságosan szeretitek a másikat. Figyeld meg egy, két óra múlva, mikor lehiggadt úgyis felhív – vigasztalt Peti. – Gondolom, ilyen állapotban nem akarsz főzni. Rendelünk? Pizza? – válaszként csak bólogattam. Miután leadta a rendelést telefonon, ismét letelepedett mellém. – Na és mit akarsz csinálni?

- Nézzünk meg egy vígjátékot, kérlek.

- Rendben, holnap úgysem kell mennem sehova – egyezett bele. Hosszú válogatást követően elkezdtük nézni a filmet. Aztán megjött a pizzánk is, Peti természetesen nem hagyta, hogy fizessek. Miután végig néztük a filmet, kitaláltuk, hogy jó lenne inni egy kis bort. Persze nem csak egy kicsit ittunk, fejenként sikerült meginnunk egy üveggel. Így pedig Petit természetesen sehova nem engedtem. Letusolt, kölcsönadtam neki Krisztián egyik boxeralsóját, majd miután én is elintéztem az esti teendőket lefeküdtünk aludni.